„E. L. James televíziós személyiség, anya és feleség, Londonban él.
Régi álma valósult meg a "Szürke ötven árnyalata" című könyv megírásával.
A regény azóta világhírű trilógiává bővült, az első rész filmes változata is hamarosan készül.”

Karácsonykor egyik hajnalban elkezdtem egy könyvet olvasni, talán ötvenedik oldalnál hagytam abba, és bizony újévig nem is volt rá időm, no meg kedvem sem. Tegnapelőtt újra elővettem, és két nap alatt majdnem 1000 oldalt olvastam el, már a második kötet végén tartok, ez ugyanis egy trilógia, amiből a harmadik még nincs meg. Talán megveszem. Miért mondom ezt, és miért ez a titokzatos, sok bevezető? Szó mi szó, jól megjártam ezzel a könyvvel, ég az arcom, ha arra gondolok, hogy az Anditól kapott könyvjelzőt, ezekkel a könyvekkel fotóztam, blogoltam be. Andi ugyanis nagy könyvrajongó és tuti tudja, miről szól ez a könyv. Bocsi Andi! Ez is irodalom... Neten rendeltem öt darab Ken Folettel együtt, mivel itt nincs lehetőség belelapozni, csak a fülszöveget látod, no meg azt, hogy hónapok óta csak azt látom a netes könyváruházaknál, hogy sláger könyv…. Megrendeltem. (Azóta már megtaláltam azt az oldalt, ahol bele lehet olvasni, de az itt kiragadott részletek, nem éppen jellemzőek, nem olyan erősek,) A harmadik kötet, épp nem volt ezért csak kettő, majd jól meggondolom a harmadikat, már csak azért is, mert utálom a befejezetlen dolgokat. Ok, hogy New York Times bestseller, és marha nagy sláger, és megfilmesítik…. Khm… vajon felnőtt film lesz belőle? A könyv nyolcvan százaléka szeretkezésről szól, bocs ebben a könyvben ezt ba**ásnak nevezik, egy kicsit elborult elméjű szerintem az írója, nem akarom azt mondani, hogy aberrált hülye. Amiért ekkora elánnal olvasom, az egy szerencsétlen kisfiú kibontakozó története, aki talán azért lett olyan, amilyen, mert elkapta egy „Mrs. Robinson”. (Utálom a Mrs. Robinsonokat, a filmet is, csak a zenéjét imádom! Vagyis csak egy koron túl nem szeretem őket..... és ne az én fiókáimnak legyenek, vagyis ne tudjak róla.... vagy mit tudom én.... nem bonyolítom tovább...) :) Még mindig nem tudom miért használt a fiúnak anno ez a kapcsolat, és nagyon sok szexen kell az embernek átrágnia magát ahhoz, hogy ez a történet végre kikerekedjék. De ha már ennyi pénzt kiadtam érte? Akkor már „megeszem, amit főztem”, legalább én kiolvasom a könyvet, mert ezt nem bizti, hogy kölcsönadnám valakinek. Félreértés ne essék, nem vagyok álszent, sőt hasonló jelzők sem illenek rám, akkor be sem blogolnám, hogy elolvastam…. csak százszor szebb a lelkem annál, minthogy ilyen szarság tetsszen. Mindegy, beteg egy könyv, de most már a végére járok. Azt a harmadik kötetet még azért jól meggondolom….
(Na jó, egye fene! Néha jó az a Mrs. Robinson....de csak ha nagyon félénk valaki...) :)