Ezek a nők, lányok, asszonyok hihetetlen, hogy mennyit dolgoztak, mégis jutott mindenre idejük, és boldogok voltak. Nem nyafogtak, "rinyáltak" annyit mint mi most, az "agyongépesített" háztartásunkban.
Szeretem a 19.század végén, és 20.század elején játszódó filmeket, regényeket, valahogy úgy érzem nagyon közel állnak hozzám. Sorozatokból itt van a gépemen a "Váratlan utazás", a vénlány édes, morci Hetty Kinggel, aki a kedvencem, és Avonlea hétköznapjaival. Olykor bele-bele nézek, és itt ragadok néhány rész erejéig, képtelen vagyok megunni. Másik kedvenc "Anne Shirley" sorozat, szintén Lucy Maud Montgomery regényéből készült film, és ami ugyancsak Avonlea-ban játszódik.
A képeknek semmi közük a filmekhez, csak szépek, és gyönyörű, dolgos nőket ábrázolnak talán azokból az időkből, amikor az említett történetek játszódtak.
És hogy miért jutott hirtelen eszembe ez a téma..... a Viasat History vetít a napokban egy sorozatot "Az Edward-kori farm" címmel, ajánlom mindenki figyelmébe, nagyon jó. "Ruth Goodman történész és Alex Langlands régész Peter Ginn társaságában egy éven át dolgozik majd azon, hogy élet járja át a Morwellham-farmot. Az Edward-korra jellemző vállalkozó szellemre összpontosítva látókörüket tágítva fedeznek fel egy vibráló és sokoldalú közösséget, amelyben a gazdálkodás, a piacgazdaság, a bányászat és a halászat együtt fordul elő. Az Edward-kori gazdálkodók hagyományos életének újrateremtésével és számos elfeledett ismeret és szaktudás felelevenítésével segít nekünk ez a sorozat, hogy bepillantsunk egy korszakba az átalakulás mezsgyéjén."
Hajnalban kelnek, korommal mosnak fogat, és mindenki siet a munkájára. Az asszony reggeliig, ami nyolc óra körül van, kitakarítja a tűzhelyet, begyújt, felsikálja a padlót, disznóólat takarít, vizet hord, majd megmosdik, fésülködik, és elkészíti a férfiaknak a reggelit. Mi, mai nők, már ettől totál kikészülnénk, és hulla fáradtak lennénk, ő jókedvűen ül a reggelizőasztalhoz és ez még csak a nap kezdete.
Nagyon tanulságos, és talán nem is ártana ezt az életmódot kipróbálni a mai embereknek. Rögtön megnőne az értéke a csapból folyó víznek és sok-sok mindennek, ami megkönnyíti a munkánkat.
Én szívesen bevállalnám egy ideig! Szerintem depressziós, pánikrohamokkal küzdő, stresszes embereknek gyógyír lenne a bajukra.
A dédnagymamáim így éltek, és az anyai nagymamám is fiatalkorában. Ezek az asszonyok dolgozni is jártak, persze ez a családok anyagi helyzetétől, és a gyermekek számától függött. Minden elismerésem az akkori asszonyoknak! Mi már ezt nem bírnánk.
A sok munka ellenére nem volt része az életüknek a stressz, sokkal többet mozogtak mint mi, egészségesebben éltek, mert korán keltek, korán feküdtek és szegényesebben étkeztek, ezért éltek az én felmenőim is majdnem száz évig.
Most mindenki az útját keresi, önmegvalósító praktikákon töri a fejét, kiteljesülés, beteljesedés címmel. Míg nagyanyáink szorgalmasan falvédőre hímezték a bölcsességeket, a mai nők többsége a közösségi oldalak üzenőfalát hímezi tele velük. Tettek helyett "tisztán látóknak", "varázslóknak" telefonálnak egy kis "bevonzásért". Balogh Béla szavaival; "Csakhogy a nagy igyekezetben szinte "foltvarrással" szedik össze a válaszokat életük kérdéseire. Egy kis reiki, kevéske reinkarnáció, némi tarot kártya, valamennyi kabbala, s a kereszténységhez is ragaszkodnak. Úgy tesznek, mintha egyszerre tudnának Beethovent, Mozartot, Puccinit hallgatni - pedig abból harmónia nem kerekedhet ki."
Ezzel nem akartam "leszólni" a kortárs hölgyeket, és én sem vagyok sok mindenből kivétel...... Nagyanyáink nyomában úgysem járhatunk, nem is akarunk, de lehet kicsit hasonlítani, modernül csinálni az egészséges, elégedett, boldog életet, és a recept még mindig a régi; nem feltétlen kell sok pénz hozzá!