Hétvégén Apci behozott a kertből egy patiszont, ami elég picurka volt, de olyan aranyos, hogy egyelőre még nem készítettem belőle semmit.

Aztán ma reggel bementem a kamrába és nem találtam sehol.
Viszont fura zajt hallottam a muskátlis ládák felől.....

Nahát mi fehérlik a levelek közt, egy kis fehér kobakocska!

Mire odaértem már az árvácskák felől jött a zaj.... majd megint a muskátlis ládából...

Ej, a kutyafáját! Ez a tököcske pont olyan, mint egy kis kobold! Hol itt bukkan fel, hol amott.


Eljátszottunk a virágos ládák közt egy darabig, aztán teljesen eltűnt a szemem elől. Feladtam. Csak nem fogok kergetni összevissza az udvaron egy huncut tököt!? - De hohó, mi ez a száraz levél zizegés? Aha! Itt vagy te betyár a sziklakertben! Most megfoglak!

Na jó, most már tényleg feladom. Fára azért mégsem mászok! - Van itt a fán egy harkály odú, várj csak nemsokára lesz rajtad is néhány fakopáncs nyom!

Úgy látszik megszeppent, mert inkább megint a virág közé ugrabugrált.

Egy jó órácska telt belé mire elcsíptem egy nagy útilapu alatt, behoztam, azóta ott díszeleg a konyhaasztalon, és azt hiszem ezek után sosem lesz belőle semmiféle eledel.

Nem telt bele fél óra, és ismét megszökött.... De most már megértem, és azt hiszem ti is tudjátok, hogy miért....