A tábor közel van hozzánk, 22km-re, tegnap meglátogattuk. Négy után érkeztünk, ezért csak az emlékparkot és a náci főépületek némelyikét tudtuk megnézni. A barakokba napi kétszer van idegenvezetés, azt hiszem tolmáccsal, Marci nógatására ma megpróbálok Tamás nélkül egyedül odatalálni, újra elmegyünk. Az embernek még itt a gép előtt is elszorul a torka, és könny tódul a szemébe.... nem lehet róla csak úgy írni.... Találtam egy oldalt szeretném ha elolvasnátok, mielőtt megnézitek a képeket. (kattintsatok a címre)
A mauthauseni tábor története
Ez fogadóépület, jegyirodák, tájékoztatás stb..
Hatalmas területen feküdt a tábor, Apci barátai repülőről még mindig tisztán látják a nyomait, egy részt sikerült újjáépíteni, rendbe hozni, nemrég adták át, hogy megmutathassák a jövő nemzedéknek e borzalom nyomait, azt, hogy egyáltalán ez megtörténhetett..... hogy megengedte ezt az Isten, és a világ...
Rengeteg biciklis turistával találkoztunk...
Még az irodáknál is magasra emelt falakkal érzékeltetik a látogatókkal, hogy végül is egy temetőben járnak...
Itt elfogyaszthatnak egy kávét, ha egyáltalán lecsúszik a torkukon..... kétlem....
Síri csend mindenütt, az emberek szemében szomorúság, tán még szégyen is, hogy ez a gyalázat maga az emberi nemhez kapcsolódik.... a madarak énekén kívül nem hallani semmiféle hangoskodást.
Ezek a köszönet nyilvánító táblák a felszabadító seregeknek....
Ezen a táblán vannak felsorolva, hogy nemzetenként mennyi ember halt meg itt.
Az emberben dolgozik egy tehetetlen düh, hogy tudná puszta kézzel lerombolni ezeket az átkozott falakat...
Nem, ezt látni kell mindenkinek, hogy soha többé ne fordulhasson elő!!!
Minden nemzetnek van egy síremléke.... itt az orosz látható..
Ez az Olasz...
Szépen rendben tartott park öleli körbe az emlékműveket. Pirosodó almákkal teli roskadozó fák, talán ez érzékelteti egy kicsit, no és a virágok, madarak, hogy már egy más világot élünk, minden nem halt meg, csak bennünk most, és mi érezzük azt amikor itt körbenézünk.
Bárhová lépsz, a föld minden centije halottak hamvait takarja....
Ez itt a magyar emlékmű..
A francia...
Luxemburg...
Minden képhez nem tudtam írni..... képtelenség... nem lehet... Ma megnézzük a falakon túli világot is.... félek tőle!