Tegnap voltunk a kórházban. Rengeteget vártunk, nem csináltak semmit, a doki sem karfelkötőre gondolt, amit a gyógyászati segédeszköz boltban adtak. Felhívta őket, tényleg nincs más megoldás. Kontroll egy hét múlva ugyanott. Kicsit jobb már, de egész nap a gyerkőc körül…

Szörnyű éjszakánk volt, a tapasz nem sokat használ, Marci sokat szenved a fájdalomtól. Annyira felpolcoltuk a párnákat, hogy szinte ülve aludt, mégsem jó. Az íróasztalánál van egy „vezetői”szék, jó párnás, forgó, fekvő helyzetig hajló, abba tettem Dormeo fedő…

Szenvedünk! A gyerek a fájdalomtól, én pedig a gyerek fájdalmától. Istenem, add, hogy gyorsan gyógyuljon meg! Tegnap megnéztem mindent, amit a kulcscsonttörésről tudni lehet. Elég szomorú, hogy ennek a törésnek a gyógyulása jóval meghaladja a hathetet, jó három hónapig tart.…