"– Mama miért sírsz? - kérdezi a kisfiú az édesanyját. – Mert én nő vagyok - válaszolta az asszony. – Ezt nem értem! - mondja a kisfiú. – És ezt soha nem is fogod megérteni … - válaszolt...a gyermekét átölelve az anya. Később megkérdezte…

Gáborkám otthon van, tegnap hazahoztuk, egy csúnya ételmérgezése volt. Két napos infúzió kúrával megúszta a dolgot. Kedden délelőtt bejött hozzám, a boltba a szomszéd nénije, Irénke, aki nagyon aranyos, és mindig aggódik. Ijedten nézett rám és azt mondta:- Ancikám jaj, nem…

Szekrényt rámoltam..... Rámolás közben, kezembe került "nagybaba" az első babám. Még meg sem születtem, amikor anyukám egy kolléganőjével Kanadából hozatta a nagybabát. Szóval nálam majdnem egy évvel idősebb. Mindig imádtam, talán nyolc éves lehettem amikor kaptam…

Az ujjam már rendben, kicsit hámlik, kicsit érzékeny még, de remélem rendben. Főleg azért mert most tényleg nincs idő magamra! Ami a blog címét illeti, most arról írok...Délután elmentem befizetni a csekkjeimet, utána arra gondoltam benézek Gáborkámhoz..... Még a ház előtt…