2011.07.18. 21:29 | Szerző: -Ani-

Hazafelé a hosszabb de szebb utat választottuk, átjöttünk az Alpokon. Kicsit féltem mert Agila már kifelé menet rendetlenkedett, de jó kislány volt végigcsinálta velünk a mintegy hatórás utat. Meredek kapaszkodókon, szerpentineken derekasan helyt állt. Másnap még Balcsira is levitt, most szerelőnél van..... hidrotőke gondja van. Szegénykét úgy vittem be a szerelőbácsihoz, hogy személyiség zavarban szenved a leányzó (mert ő lány), traktornak képzeli magát..... mivel olyan hangja volt. Marcus hol aludt, hol nézelődött, hol zsémbelt, hogy mikor eszünk már. Tónival persze végig "elmélkedtük" az utat, viccelődtünk, Ő fotózott, közben átköltöttük a viccesebb helységneveket, és még a GPS-en is jókat mulattunk. Be blogolta néhány nappal ezelőtt a kis történetünket, én pedig ideloptam, hogy Ti is jót nevessetek rajta. :)

Képzelt navigációs helyzetekben:


Anyával amikor jöttünk át az Alpokon, elkezdtünk beszélni különféle hülyeségeket arról, hogy mikkel navigálhatna minket a GPS. Ezekből szemezgettem (a gps hangja mindig a vastagított betűs rész)

A következő lehetőségnél fordulj jobbra! - Nem fordulok. - Fordulj jobbra! - És ha nem akarok? - Akkor innen találj haza, ahogy akarsz. A navigáció kikapcsol. - Ne kapcsolj ki! Feltöltöm az akksid! - A-a. - Kapsz egy új tartót! - Nem. - Plüssbéléssel.
- Hmmmm. Nem.
- Kapsz melléd egy rózsaszín GPS-t női hanggal. - A navigáció bekapcsol...
Ez követően a fiú és a lány GPS egymás mellett: Mondd csak te! - Neeem. - Na de tényleg, navigálj csak. - Rendben. Akkor a következő lehetőségnél menjünk jobbra.
- Miért jobbra? Ott ilyenkor mindig dugó van, és a felhajtóig áll a sor.
- De arra rövidebb. - Nem is rövidebb. Milyen szoftvered van? Balra kell menni! - Nem! Jobbra!  - Balra! - Jobbra! - Balra! Na mindegy, nők! Én nem szólok bele, csinálj amit akarsz! Hülye picsa. Álljunk meg valami boltnál két napi élelemért, mert sosem érünk haza.

A következő lehetőségnél fordulj balra! Na most, hogy poénból autóztunk már 100 kilométert - ha ha - vágjunk neki komolyan az útnak.


Többször kerültünk olyan helyzetbe, hogy ha a következő lehetőségnél lekanyarodunk balra, akkor egy osztrák család kertjébe, vagy garázsába jutottunk volna. Ilyenkor Anya mindig lassított és amikor megláttuk arrébb az utat, akkor továbbmentünk addig. Egy ilyen lekanyarodást elképzeltünk, ahogy állunk az idegen házban, egy megilletődött családdal szemben, kezemben a gps-sel: Kanyarodj be a folyosóra, add meg a nemed!
- Férfi.
- Add meg a korod!
- 28. - Kopogtass be jobbra a második ajtón és üdvözöld a főiskolás Heidi-t. Addig pedig édesanyád igyon egy kávét a konyhában a háziakkal.

Elképzeltük, hogy mi lenne, ha gyalogos módra állítanánk a ketyerét, miközben nyolcvannal haladunk: Túl gyorsan gyalogolsz. Azt a rohadt, ezzel kvalifikáltad magad az olimpiára. Leszek a managered.
 
Indulás előtt a fiúk a reptéren...

A továbbra kattintás után.... többi kép





















Nahát itt jöttünk szemben! Hogy van ez? :)


A tó alja látszott a képeken, annyira tiszta volt a víz...
Mariazellben is megálltunk, de az egy külön bejegyzés lesz... :)
 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr843078229

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jazoli 2011.07.20. 20:04:57

Szép helyeken jártatok!

ildsisy 2011.07.23. 13:16:31

De nagyon szép helyen mentetek!!! Én félek mindig a szerpentin utakon... :)
puszika neked! :)

-Ani- 2011.07.23. 20:05:37

@ildsisy: Én is félek.... a férjem kinevetett érte... :) Puszi! :)
süti beállítások módosítása