Évek óta alig láttam cserebogarat, most egy csomó van belőlük. Kicsit félelmetesek, mert nagyok, és össze-vissza repkednek, „cserregnek”, reggelre rengeteg fekszik döglötten mindenfelé. Tudom a nádiposzáta cserreg, de nekem a cserebogár is! Nagyon előreszaladtunk a tavaszban, mindenfelé kinyílt az orgona, mimóza, a tulipánok, nárciszok már hervadnak. Érdekes, hogy együtt virágzik az orgona a meggyfákkal. És ez az illatorgia, fantasztikus! Szegény Bandiban találtam kullancsot, azonnal vennem kell vagy cseppeket, vagy nyakörvet! Néha akkora marhaságokat találnak ki a „zöldek”. Miért nem lehet ezeket a dög vérszívó kullancsokat, szúnyogokat irtani?! Szerencsére engem nem nagyon szeretnek, vagyis a véremet…. Vajh miféle vér csörgedez bennem? Chemotoxos. Újra olvasom lánykorom kedvenc regényeit, most éppen Dallos Sándortól a „Nap szerelmese” címűt. Annyira élénken emlékszem, szóval gyorsan haladok. Szerintem nincs olyan ember, aki ezt a regényt és a folytatását nem szereti. És ezek a gyönyörű részek benne:
„Az aztán-ra nem gondolunk, csak a most-ra. Talán nincs is aztán, csak most van. A most végtelen, mint a tenger vagy az ég.” „Így múlt el Atyus, mint ahogy a sóhajok elhalnak, a mécsek elalusznak, s mint ahogy a hajók elsuhannak a messzibe.” Semmit nem változott a világ, mondhatnánk, amikor egy ilyen részletbe botlunk bele: „A nép nem gyűlöl senkit, csak az uralkodók és az uralkodó osztályok tartják, szítják bennük a gyűlöletet. Ha egyszer békében hagynák a népet, de mindenütt, s megpróbálnánk az ő érzelmeik szerint élni, öt-tíz év alatt olyan egységes hatalom állna itt a Duna mellett, hogy szeretném én azt látni, aki erőt tudna venni rajta!” S minő igazság! Fáradt vagyok, megyek és hódolok a könyvfalási késztetésnek. Bár ez az ágyban úgy szokott lenni, hogy néhány oldal, majd arra ébredek, hogy a könyv a nyakamban, megy a tévé, és reggel semmire sem emlékszem abból, amit láttam, vagy olvastam. :)
2011.04.21. 22:40 | Szerző:
-Ani-
| | 4 komment
A bejegyzés trackback címe:
https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr472846225
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
2011.04.22. 06:43:21
A gyerekeim örülnek a cserebogaraknak, azokkal etetik a halakat :)
szittyazoli 2011.04.22. 18:41:42
Mifelénk "csiri" nek hívták a cserebogarat. ( Így:"csiribugár":)
Én mint egyfajta tavaszünnepre emlékszem az éves megjelenésükre. Akkoriban, ez a hatvanas évek vége volt, vidéken államilag propagálva volt a gyűjtése. Mint fontos népgazdasági tevékenységre az iskolában is arra lettünk "nevelve". Minket kiskölkök ezt nem értettük de nagyon élveztük. Esténkét ráztuk a fákat, A szülők kinn beszélgettek az utcán...(tv csak elvétve volt némely háznál) ...a nekünk már vastagabb törzsűeket a nagyobb legények, vagy valamely felnőtt férfi teli talppal jól megrúgták
(akkor még nem hallottunk kiyokoshinkai karatéról, de annak mae geri elnevezésű rúgásának felelt meg a mozdulat - úgy látszik mi magyarok ezt feltaláltuk a japcsik nélkül is :) a rúgástól a fa berezonált. és potyogtak a szerencsétlen rovarok...Félig telt vizes edényekbe kerültek...aztán a baromfiak takarmánya lettek. A tyúkok nagyon szerették. Az öregek azt mondták szép lesz tőle a tojásuk. Ami így lehet, mert most már a Discoveris túlélő műsorokból tudjuk, az ilyen bogarak teli vannak fehérjével és vitaminnal...
Aztán voltak még ma már ördöginek ható játékaink is a cserebogárral. elnézést az érzékenyebb lelkűektől a most következő kisebb néprajzi horrorért. Az ügyesebbek a rovar hásó láb feső vastagabb részét gombostűvel átszúrták, ( a "combját") a bogarat megpörgették - ettől megpróbált elrepülni...de mivel csak a tű körül tudott kerengeni nagy sebességgel - repülő modell szerű hangot adott. " Brüngő" volt a neve...
Aztán a hetvenes években mikor már mi lettünk nagyobb gyerekek, már egyre több házban lett tévé...nálunk is. És már elmaradtak az effajta események...esténként inkább mindenki otthon maradt, híradót, Bors Mátét, Maigret felügyelőt Stirlitzet nézni...Aztán felnőttünk...ezeket a dolgokat már lassan el is felejtettem volna, ha most nem olvaslak.
Ha nem "ha nem találkoznánk" szép előkészületeket és Boldog Ünnepet, Neked, Családodnak, és az Olvasóidnak!
Én mint egyfajta tavaszünnepre emlékszem az éves megjelenésükre. Akkoriban, ez a hatvanas évek vége volt, vidéken államilag propagálva volt a gyűjtése. Mint fontos népgazdasági tevékenységre az iskolában is arra lettünk "nevelve". Minket kiskölkök ezt nem értettük de nagyon élveztük. Esténkét ráztuk a fákat, A szülők kinn beszélgettek az utcán...(tv csak elvétve volt némely háznál) ...a nekünk már vastagabb törzsűeket a nagyobb legények, vagy valamely felnőtt férfi teli talppal jól megrúgták
(akkor még nem hallottunk kiyokoshinkai karatéról, de annak mae geri elnevezésű rúgásának felelt meg a mozdulat - úgy látszik mi magyarok ezt feltaláltuk a japcsik nélkül is :) a rúgástól a fa berezonált. és potyogtak a szerencsétlen rovarok...Félig telt vizes edényekbe kerültek...aztán a baromfiak takarmánya lettek. A tyúkok nagyon szerették. Az öregek azt mondták szép lesz tőle a tojásuk. Ami így lehet, mert most már a Discoveris túlélő műsorokból tudjuk, az ilyen bogarak teli vannak fehérjével és vitaminnal...
Aztán voltak még ma már ördöginek ható játékaink is a cserebogárral. elnézést az érzékenyebb lelkűektől a most következő kisebb néprajzi horrorért. Az ügyesebbek a rovar hásó láb feső vastagabb részét gombostűvel átszúrták, ( a "combját") a bogarat megpörgették - ettől megpróbált elrepülni...de mivel csak a tű körül tudott kerengeni nagy sebességgel - repülő modell szerű hangot adott. " Brüngő" volt a neve...
Aztán a hetvenes években mikor már mi lettünk nagyobb gyerekek, már egyre több házban lett tévé...nálunk is. És már elmaradtak az effajta események...esténként inkább mindenki otthon maradt, híradót, Bors Mátét, Maigret felügyelőt Stirlitzet nézni...Aztán felnőttünk...ezeket a dolgokat már lassan el is felejtettem volna, ha most nem olvaslak.
Ha nem "ha nem találkoznánk" szép előkészületeket és Boldog Ünnepet, Neked, Családodnak, és az Olvasóidnak!
-Ani- 2011.04.22. 22:59:03
@szittyazoli: Köszönöm a jó kívánságokat viszont kívánom nektek is! Nagyon tetszett a hozzászólásod. Nekem egy olyan emlék jött be a hatvanas évek végéről: Elsős vagy másodikos lehettem, álltam a zárt kapun belül, velünk szemben ugyanígy a szomszédkislány, és két forintért megetettük a cserebogár lábait az utcán ácsorgó tőlünk tán két évvel idősebb fiúval. Megette. Kicsit nagyobb koromban már szégyelltem a tettemet. :)
zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.04.28. 15:51:41
@szittyazoli: Kösz ezért a szép emlékfelidézésért. Találkoztak az emberek... beszélgettek... és kevesebb volt a depressziós, meg a szorongó, meg a többi beteg.
Ani jó könyveket olvasol, bár őszintén: én nem is hallottam ezekről a könyvekről. :(
Ani jó könyveket olvasol, bár őszintén: én nem is hallottam ezekről a könyvekről. :(
