Nagymamám sokáig abban a hitben élt, hogy nem lehet gyermeke. Aztán harmincon felül egyszer csak meglátogatta őket a gólya. 1931 december 16.-án az újpesti szülőotthonban megszületett Tibike az én apukám.

Ezután már nem sokat váratott magára az újabb gyermekáldás, jó pár éven belül nagyszüleim háromgyermekes szülők lettek. Apának két húga született: Tilda és Böbi.
Azaz Klotild és Erzsébet.
A képen: Apa és testvére Tilda 1934-ben

Apa egy kis barátjával

Tibike Tildával az Állatkertben. Jól kinagyítottam és ha minden igaz, az a magas ember, aki eteti az elefántot, az ott a Nagypapa. :)

Nagypapa rádió amatőrködött, kisfia nemsokára követte a munkaasztalnál, ezt a hírt közölte az akkori újság is. :)

Aztán Újpestről Angyalföldre költöztek, a Menyasszony utcába, nagyszüleim halálukig ott éltek. Az a kép, ahol Apa nagyobbacska már az új ház előtt készült. Sok, sok év múlva, én is Angyalföldön láttam meg a napvilágot, sőt ebben a házban laktam egy rövid ideig.
A sarokban pöttyös kendőben Nagymama játszik a kicsi Tibikével.

Rengeteg képből kellett válogatnom, de csak kevés kép hátulján találtam feliratot, hogy hol és mikor készült. Sajnos Apa már nem tudja elmondani nekem, 18 évvel ezelőtt egy nyári éjszakán meghalt.
Ezen a képen szintén a harmincas évek elején, Tildával, hogy hol.... ismerősnek tűnik, de nem tudok rájönni.

Legközelebb mesélek a nagyszüleimről. Amikor a kezembe veszem a XX. század elején készült képeket, nekem azok csodának számítanak.
Tamáskám édesapja és az én apukám közt egy év korkülönbség volt. Ő is Újpesten született, és ott élt. Az édesanyja ott volt tanítónő. (gyémántdiplomás pedagógus) Apa oda járt iskolába. Lehet, hogy ismerték egymást. Sajnos ez nem derülhet ki sosem, mert Tamást 1994 őszén ismertem meg, akkor halt meg az édesapja, egy évvel apukám után.