Szörnyű éjszakánk volt, a tapasz nem sokat használ, Marci sokat szenved a fájdalomtól. Annyira felpolcoltuk a párnákat, hogy szinte ülve aludt, mégsem jó. Az íróasztalánál van egy „vezetői”szék, jó párnás, forgó, fekvő helyzetig hajló, abba tettem Dormeo fedő matracot és most abban fekszik. Az ágyban fájt a válla, most a popsija fáj, fárad el, de egyelőre azt hiszem ez a legjobb megoldás, ma abban fog aludni is. Az a baj, hogy nem tudok segíteni neki a felkelésben, nem bírom megemelni. Apci hajnalban visszament dolgozni, Gáborkám jött segíteni a Marci körüli teendőkben, ő van „ügyeletben”, nem is tudom mit csinálnék egyedül. Jaj ezt senkinek nem kívánom! Szegény gyerek, szegény én! Csak a fájdalom múlna már…..
Ma ráadásul szülői értekezletre kellett mennem, pályaválasztás, ballagás stb. Anya vigyázott addig Marcira. Az elsőként bejelölt suliban fizikai alkalmassági vizsga van, fekvőtámasz, felülés stb. március 3-4.-én, sajnos ennek most nem tudunk eleget tenni. Remélem, ha az eredménye is megfelel, méltányosak lesznek, elfogadják az igazolást, és majd csak később kell ezt megcsinálni. Egy baleset nem vághatja ketté a gyarkőcöm jövőbe vetett álmait!  Bár az álmaira tanulás közben is gondolhatott volna….. no comment. Több szülővel beszélgetve, nem egyedi a problémánk. Pont most…. Most őrültek meg a gyerekek, nem összeszedik magukat, hanem lazítanak a tanulás terén.