2010.09.21. 21:58 | Szerző: -Ani-

Gyermekkorom óta pajzsmirigy túlműködési problémám, strúmám volt, ami 2001-ben gyors testsúlycsökkenéshez, remegéshez stb. vezetett.
Celldömölkön rögtön műtétet akart a belgyógyász, szerencsémre vagy nem, nem mentem bele. Sárváron megkerestem egy „jónnevű” sebészt a beutalómmal, aki rögtön belgyógyász szakvéleményét kérte, és kiderült, ha meg műt ottmaradok az asztalon, mert a szívem le van gyengülve. Egy évi gyógykezelés után megszületett a műtétre való engedély. Ha a mostani eszemet használnám, hallgatnék arra a hatodik érzékre! Ami akkor azt súgta, Ani ne! Nagyon féltem, pedig már nem először feküdtem műtőasztalon. Vasárnap befeküdtem a kórházba, aláírtam a papírt, ami arról szólt hogy 100-ból 1 esetben megnémul az, akit műtenek. Ugyan miért én lennék az, az egy? Sokszor altattak már, de most szörnyű, arra ébredtem, hogy kihúznak valami csövet a torkomból, és ez nagyon kellemetlen érzés volt. A következő emlékem, hogy nem kapok levegőt, fuldoklom, és rohangál körülöttem a nővér ordítva, hogy meg fogok fulladni. Egy külföldi, színes bőrű rezidens volt az ügyeletes, aki nem mert cselekedni, végül beszáguldott az, az  aneszteziológus, aki altatott és injekciókat szurkált belém, amitől valamelyest jobban lettem. Egy hétig infúzión éltem, mert a nyálamat sem tudtam lenyelni, megfulladtam volna tőle. Aztán egy nővér rájött, hogy próbáljak szilárd dolgot nyelni, hátha az sikerül, sikerült és hazaengedtek. Kis műanyagcsövön szipákolva, fulladozva tudtam inni napi egy-két kortyot, és némán, nem tudtam beszélni. Fizikoterápiát javasolt a gégész, mivel lebénult mindkét hangszálam. Otthonról jártam be, közben nagyon rosszul voltam, folyadékot továbbra sem tudtam nyelni, és állandóan úgy éreztem megfulladok. A kórházi belgyógyász szteroidos injekcióval segített, ami tudjuk, hogy nem éppen „egészséges”. Elmentünk a férjemmel egy tüdőspecialistához, a szombathelyi kórházba, aki azonnal megállapította, hogy nem csak a két hangszálam bénult le, de a gégém is le van bénulva. Felvették a kapcsolatot Lichtenberger professzorral a Rókus kórházban, két nap múlva jelentkeztem nála. Sosem felejtem el, mindig azzal kezdte: - Ugye maga az, akit helikopterrel hoztak a kórházba? Nem, én magam mentem úgy, hogy közben néha rám jött a fuldoklás, és Mebucain tablettát rágtam össze gyorsan. Nem tudtuk milyen nagy a baj. Kiderült, hogy azonnal be kell feküdnöm, mert potenciális életveszélyben vagyok, bármikor megfulladhattam volna. A hozzám hasonló betegtársimnak mind gégemetszése volt. Csodák-csodája, hogy én megúsztam. Egy műtéttel, aminek az egész világon Lichtenberger professzor a specialistája, kikötözték az egyik béna hangszálat, hogy legyen légrés, és kapjak levegőt. Nem beszélhettem két hétig, az orvos kérdéseire is csak írással válaszolhattam, rengeteget imádkoztam. Hazaengedtek az akkori diagnózis szerint örökre némaságra ítélve, mindezt úgy, hogy otthon egy ötéves, pici gyermek várt rám. Fény derült arra is, hogy orvosi „műhiba” áldozata lettem, ráadásul fogadott orvosom majdnem a halálba kergetett, és a busás paraszolvenciát is volt pofája zsebre tenni! Szerettem volna, ha számon kérik őt és a gégészt, orvosetikai mulasztásért, amiért kiengedtek úgy, hogy nem mondták meg, hogy életveszélyben vagyok. Kineveztek egy mediátort, peren kívüli megegyezésre, a biztosító nem sokkal ezután kiszabott négymillió forint kártérítést. Ehhez viszont rengeteg orvosi vizsgálatra volt szükségem. Köztük egy elég megalázó pszichológiaira is, undorító, hogy arra voltak kíváncsiak, hogy nem vagyok-e hülye. Miért, akkor nem járt volna a pénz?! Minden orvosi szakvélemény együtt volt, amikor jött az utolsó gégészeti vizsgálat, és egyben a csoda is: Beindult a „kikötözött” hangszálam! Ez nagyon ritka, főleg az én esetemben, ahol elvágott idegek voltak. A sárvári kórház vezetése rögtön mérlegelt. Mivel nem vagyok színész, tanár, szónok, úgy döntöttek nekem elég egy hangszál és a „fél levegő”ami vele jár. Azóta történt egy másik műtét, kívülről a nyakamon egy lyukacskán keresztül eltávolították a drótot. Egy életen át gyógyszerhez vagyok kötve, emelkedőn nem kapok rendesen levegőt, száraz levegőjű helységben majd meg fulladok, magas hangok eltűntek, zajos helységben nem hallani a hangom, mit sem számít! Nekem a lényeg, hogy majdnem két év némaság után tudok beszélni! Sőt, már edzett vagyok és kiabálni is! Azóta kiderült nem kellett volna mégse megműteni, ha már műtöttek, nem kellett volna az egész pajzsmirigyet kivenni, de ehhez én úgysem értek. Nem ragaszkodtam az évekig húzódó perhez, amit az orvosok szerint tuti meg nyertem volna, mert nem az a fontos! Ami fontos, és nekem a legnagyobb nyeremény, boldogság, hogy a Jóisten visszaadta valamennyire a hangomat és az egészségemet!

Ezek azok a dolgok, amelyek után az ember másképp látja, és megtanulja igazán értékelni az életet.
 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr472313625

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szittyazoli 2010.09.22. 01:19:07

most kicsit leültem ám mint az iszap...

amit eddig tudtam Rólad, az sem egy egyszerű történet volt...most nem is nagyon tudom mit mondjak.
mindenesetre, örülök, hogy ismerhetlek.
...a kalapom már egy korábbi kommentemben megemeltem előtted...most már azt hiszem a "jelenlétedben" nem is teszem vissza a fejemre.
Isten MegÁldjon Ani!

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2010.09.22. 07:09:07

Bakker! Ez nagyon durva. Azt hiszem, Isten nagyon melletted volt, bár rendesen meg is próbált. Mert ez nem kis kereszt volt. Éppen most írtam máshová egy bejegyzést, hogy hordozzuk egymás bűneit. Meg egymás hibáit, tévedéseit, butaságait. Szerintem a te történeted is erre példa. Egymás kezében vagyunk.
Egyre kevésbé merek bízni az orvosokban. Annyi rémtörténetet hallok róluk. Bár lehet, kéne egy honlapot nyítni a pozitív történeteknek is.

kirbekurba 2010.09.22. 08:27:31

Az élet ritkán hoz pozitív történetet. Több a rossz, amit átél egy ember! Nagy megpróbáltatás mindaz a rossz!
Erős voltál Ani, borzalmas lehetett átélni azt a sok szenvedést, izgalmat!
üdv és minden jót Neked! :)

alliteracio · http://napipuszi.blog.hu 2010.09.22. 13:04:21

Úristen Anikám!!! :(
Nem semmi kálvárián mentél keresztül te is... Még olvasni is rémes.
Mindazonáltal szívem minden szeretetével gratulálok az erődhöz, az akaratodhoz, a kitartásodhoz.... mert lám, így "visszakapott" a család! :)
És üsse kavics azokat a magas hangokat, dörmögve-brummogva is ki lehet mondani azt a szót: SZERETLEK. ;)
Kívánok most már egészségesebb, békésebb időszakot ám!
*
Ja, és üzenem az itt hozzászólóknak, hogy igenis, VANNAK POZITÍV TÖRTÉNETEK, nekem 13 éve volt a nagy nyitott szívműtétem, és hála az összes orvosnak-ápolónak, azóta jobban vagyok, mint valaha!!!!!! :)
És persze hála az imáknak is. Mert -valljuk be, ha "hívő" az ember, ha nem (annyira)-, de az imák ilyen esetekben lépnek be az életünkbe legintenzívebben! ;)
Anikám, ölelésem, és sok puszim!
-Ági-
*
-nem "önreklám", félre ne értsétek, de ha valakit esetleg érdekel, folytatásokban itt >> alliteracio2.b13.hu írogatom a szívműtétes történetemet... :) Bár még a közepén se járok.... :(

-Ani- 2010.09.22. 20:59:06

@szittyazoli: @zoltan1: @kirbekurba: @alliteracio: Gyerekek köszönöm a kedves kommenteket! Nagyon kedvesek vagytok, örülök nektek! :)

jazoli 2010.09.22. 22:49:44

Hát ez nem semmi!
Én jót nem tudok ezzel kapcsolatban írni, rosszat meg nem akarok...

nemiswan 2010.09.23. 04:34:00

Tényleg nem semmin mentél keresztül..jó,h van hangod,és optimista vagy .:) Minden helyzetben .pusszz

Törzsvendég:-) 2010.09.24. 11:42:41

Jó ,hogy rátaláltam a fiad blogjára aztán a tiédre.Lélegzet visszafolytva olvastam a történeted,és soha nem gondoltam volna,hogy ilyeneken mentél keresztül.Az igazat megvallva amikor kicsit rossz a kedvem jövök ide erőt meríteni,mert annyira optimistán és szépen tudsz írni,hogy felvidít.Köszönet érte.:-)

-Ani- 2010.09.24. 11:46:24

@Törzsvendég:-): Kedves tőled, jól esnek a szavaid. :)

Törzsvendég:-) 2010.09.24. 12:14:09

Én köszönöm.3 napja elment a barátom misszióba (fél évre),egy kicsit rossz (na nem kicsit,iszonyat rossz),aztán jövök ide erőért.:-)

-Ani- 2010.09.24. 15:37:41

@Törzsvendég:-): Nagy fába vágtátok a fejszéteket! Együtt érzek veled, én is egyedül tengetem a hétköznapokat. :)
Kitartás, ez a távolság megerősíti a szerelmeteket. :)

kimlet 2012.10.20. 23:43:21

Szia!

Olvasva a történeted kísértetiesen hasonlít anyukám története és a tiéd. Anyum másfél hónapja esett át hangszalag-lateralizáción, csak senkivel nem tud beszélni, aki szintén ilyen cipőben járt volna. Tudnál segíteni? Csak tapasztalatcserére volna szükség, de arra nagyon...van, amit az orvosok sem éreznek, hiába a segítőkészség, csak sorstársak tudhatják. Válaszod köszönöm.

-Ani- 2012.10.21. 17:34:13

@kimlet: Szívesen segítek, bármilyen kérdésre válaszolok. imagequest@citromail.hu
süti beállítások módosítása