2010.09.04. 10:05 | Szerző: -Ani-

Fáradtan dobtam le magam az egyik üres padra a téren, magam mellé helyezve a reklám szatyrokat, és beszerző körutam kincseit megelégedéssel mértem végig. Körülöttem sétáló, bámészkodó emberek, fagylaltot majszoló, gyerek után rohanó, telefonáló, egymás kezét fogva bújósan sétáló, egyszóval, ahogy ez egy belváros forgalmas főterén lenni szokott. Tekintetem megragadta egy negyvenes, vörös, magasra tupírozott hajú, mély dekoltázsú, ápolt, teltkarcsú nő. Márkás feliratú papírtáskájába nézegetett, kotorászott, közben csuklóját szagolgatta, kétségtelen, hogy a táska tartalma márkás parfümöt rejt. Miközben őt fürkésztem, hirtelen elé perdült két hasonló korabeli nő, és harsányan szinte sikítozva üdvözölték, nem palástolva nagy meglepetésüket és örömüket. – Nahát Lízi biztos te vagy az? Ezer éve nem láttunk! De jól nézel ki! Mi van veled? – vágtak egymás szavába a nők. Lízi kacagva üdvözölte őket, kivillantva gyönyörű, fehér fogsorát, hatalmas kebleire ölelve rég nem látott barátnőit. Diszkréten meóztam a frissen érkezőket, az egyik fiús testalkatú, sportos ruhában, barna rövid hajú, afféle középszerű teremtés, a másik finom eleganciával öltözködő, formás, szőke. – Csajok a líceum óta nem is találkoztunk, már meg kellett volna csinálni a húszéves érettségi találkozót! Siettek? Gyertek, üljünk be a kávézóba, meghívlak titeket! Na, ne kéressétek magatokat…- invitálta őket szívélyesen Lízi. A nők tovaperdültek, egyedül maradtam a tér tömegében, bizony egy kávé nekem is jólesne. Lassan felszedelőzködtem és a tér másik oldalán lévő kávéház teraszán belehuppantam egy kényelmes, fonott fotelbe, pont az előző társaság közvetlen szomszédságában. – Egy hosszúkávét kérek tejjel, köszönöm! - adtam le a rendelést a hozzám lépő pincérnőnek, de már a figyelmemet friss „ismerőseim” kötötték le. Lízi mesélt magáról. – Tudjátok jelenleg a második házasságomban élek, Eisenstadtban, odavaló a párom Markus, ott nyitottam egy kis fodrász-kozmetika szalont, az utóbbi időben már csak dolgoztatok, én a vele járó üzleti ügyeket intézem. Ja, és persze shoppingolni járok át ide. Két lányom van, főiskolások Bécsben, nagyon szépek, ők a nyarakat töltik rendszeresen Budapesten az édesapjuknál. A két nő ámuldozva itta Lízi szavait, tekintetük belefeledkezett ocelot mintás szűk ruhájába, hosszú vörös körmeibe, teltsége ellenére látszott a csajokon, hogy a látvány így is lenyűgözte őket. Megérkezett a kávém, lassan kortyolgatva az illatos fekete nedűt, szomszédjaimat akaratlanul hallgatva, kezdtem úgy érezni magam, mintha én is közéjük tartoznék. Szép lassan kiderült, hogy a sportos ruhás egyedül él, elvált és két fia van. Könyvesboltban dolgozik és még egy alapítvány munkatársa is. A szőke története érdekesebb volt, aggódva néztem fogyatkozó kávémra, gyorsan rendeltem mellé egy narancslét. – Itt élünk a családommal, egy fiam és egy lányom van, tizenöt és tizenhét évesek. Egy autómosót és szerelőműhelyt nyitott a férjem néhány éve. Én egy banknál dolgoztam, jelenleg munka nélkül, vagyis amióta otthon tengetem az időt, kétszer annyi dolgom van. – hadarta el mosolyogva. Szép, szomorkás nagy szemű, ápolt, és igényes megjelenésű, közben az is kiderült, hogy őt Zsuzsának hívják. Aztán arra is fény derült, hogy az ő férje lett az a fiú, akibe a soproni gimnázium összes leányzója szerelmes volt. Jókat vihogott a három nő, vigyáznom kellet, mert lassan én is a sztorikon. S mit ad Isten nemsokára egy titok is előbújt, ahogy az barátnőknél lenni szokott. – Várj! Ne mond tovább! Pincér! – szólt Lízi, majd három szelet tortát rendelt. – Csajok, ezt nem lehet másképp kibírni! Nem mondod! Nem hiszem el! Boldogtalan vagy egy felbukkanó, fiatalkori szerelem, egy Solymossyért?! Anyukám, a Solymossyt mindenki ismeri, mielőtt lelépett Németországba nekem is megvolt, bár ne lett volna, nulla pali! – hadarta el szinte egy szuszra Lízi. – De most elvált, hazajött és olyan kedves, egyszerűen nem tudok másra gondolni, mindennap keressük egymást valami módon, bár voltaképpen nem is tudom, hogy ő mit akar, talán csak én vagyok szerelmes. – suttogta a társaságnak, szomorkás szemeivel poharában lévő italra merengve Zsuzsa. – Piri, ezt nem hagyhatjuk, ki kell gyógyítani belőle! – vette át a szót Lízi. - Van egy papírotok? Piri, nagy sport szatyrából egy mappát vett elő, Lízi addig tollat a táskájából. Lízi félre tolta a süteményes tányérját, felírta a két pasi nevét, közéjük elválasztó vonalat húzott. – Na, nézzük, Robi vagy Solymossy! Ezek után már az én fejemben is megfordult a tortarendelés, kezd izgalmas lenni. Felváltva vágtak egymás szavába, közben teltek a rubrikák a férfiak jellemzőivel. Robi és Solymossy egyaránt jóképű, Robi rendszerető, és úriember, Solymossy rumlis, férfisoviniszta, és jött a hab a tortán, avagy a listán a szex. Zsuzsa csak párjáról tudott nyilatkozni, azt is pozitívan, de sebaj, ott volt Lízi évekkel ezelőtti kalandja Solymossyval. – Ugyan, verd ki a fejedből! Ferrarit akarsz cserélni Trabantra?! Ugye nem őrültél meg anyukám?! Közben megcsörrent a telefonom, pár perc múlva megérkezett, akit vártam, fizettem és magamban kicsit fájó szívvel búcsúztam a kis társaságtól, akik akaratlan, titkon az ismerőseimmé váltak.
szerző: Ani


szappanok, saját fotó

A bejegyzés trackback címe:

http://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr792270484

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

jazoli 2010.09.04. 20:16:09

Mindig tudtam, hogy a nők kibeszélik a férfiakat. Érdekes, fordítva nem így van:)

nemiswan 2010.09.05. 06:32:40

Á,nem:) De a pasik is kibeszélik a csajokat ,bizony ám:)
Jól megírt sztory!:)

alliteracio · http://napipuszi.blog.hu 2010.09.05. 08:29:39

Mondtam már, hogy imádom a stílusodat?? :) Egyszerűen lenyűgöző, egy élmény olvasni!!!
*
A sztori remek, szinte magam is ott voltam "hallgatózni"! ;)

-Ani- 2010.09.05. 10:21:10

@nemiswan: @alliteracio: Csak úgy kipattant az agyamból, köszi! :)
Bizony nem egyszer hallottam, amikor a pasik velőzték ki a dolgokat. :)

jazoli 2010.09.05. 12:38:40

Akkor én nem ilyen körökben mozgok:)
Én azt vallom, nem tiszteli a másikat aki kibeszéli. Lehet, hogy ezt tudják rólam, és amikor jelen vagyok más a téma?
Kit érdekel? Én sosem beszéltem ki senkit, mégha volt is rá okom:)

-Ani- 2010.09.05. 16:20:02

@jazoli: Én sem, sőt a párom sem. Az egy másik ember típus. :)) Oly annyira, hogy ha ez a mese megtörtént volna, nem írom le. :)))

szittyazoli 2010.09.08. 22:29:11

nem történt meg? a fenébe, én kajakra elhittem...

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2011.06.03. 06:24:54

Én is elhittem... Azannya!
Mi, a KFT kőszegi tagjai _(Gyuri bácsi és én) bizony kibeszéljük egymás közt mindazt, ami bosszant, idegesít, vagy megnevettet a feleségeinkben. De úgy érzem, ez kell, mert könnyebb hordozni asszonykáinkat, ha néha kicsit köszörülhetjük rajtuk a nyelvünket. Persze szigorúan csak egymás közt, és azért, hogy még jobban tudjuk őket szeretni. Feszültség levezetésnek.