„Ahogy múlnak fölöttünk az évek, egyre kevesebb időnket rabolják el a fölösleges haszontalanságok vagy bosszúságok. Lassan azzá a nővé válunk, aki mindig is akartunk lenni.” /Marianne Williamson/
Rájöttem, ahogy múlik az idő, egyre jobban tetszem magamnak. No, ez nem azt jelenti, hogy mindig elégedett vagyok magammal, akkor az nem én lennék! De belenézek a tükörbe, és amit látok szerintem így jó, ahogy van. Olvastam valahol, hogy a női test olyan, mint egy folytonosan változó táj, és az idő vésője formálja folyton másra. Fiatal korban annyi mindenre kell figyelnünk, gyermekeinkről való gondoskodás (nekem még itt van a Marci) teljesen kitölti az életünk, aztán az életút felétől egyre több idő jut önmagunkra, az önmegvalósításra, egyre jobban tisztában leszünk női vonzerőnkkel. „Aki csupán a makulátlan tökélyt látja szépnek, nem érdeme szerint becsüli az ezerarcú és élettől duzzadó teremtményt, a nőt.” /Wendy Chapkis/ Bob Proctor írta: „Én negyvennégy éve tanulmányozom magamat, és mondhatom, néha össze tudnám csókolni saját lényemet! (hát nem aranyos?) Ha önmagadat szereted, másokat is szeretni fogsz.” Szóval ne csak szeressük egymást gyerekek, hanem magunkat is!

Sajna kurta vége lesz a bejegyzésnek mert ma, Érdre megyek a barátnőmhöz …. igen most éjjel, ez egy perce dőlt el, írás közben, lebeszéltük Skypeon. :) Hajnalra fel is érek.  Aztán holnap Budapestre megyek, viszem a gyerkőcöt a Vasúttörténeti múzeumba, és a Vidámparkba. Majd beszámolok mindenről. :)