Egész héten esik az eső, ma délután pár órára kisütött a nap, tényleg csak rövid időre mert újra szakad. Ki is használtam, megnéztem a gólt, amit a szerbek berúgtak nagy bánatomra a németeknek, és az egyenlítés reményében kimentem a kertbe borsót szedni. Ott felejtettem magam rendesen, a sok esőtől megerősödött gazt szép komótosan likvidáltam a paradicsom és paprika palánták közül. Közben ettem málnát, ribizlit, mivel az nagyon savanyú, és nem szeretem ettem rá gyorsan málnát, aztán legeltem némi zöldborsót, egész jól éreztem magam. Rengeteg dolog megfordult a fejemben, mivel csak borsót szedni indultam tervbe volt véve, hogy utána beugrok az autómba és elszáguldok lottózni. Nem jött össze, egye fene, úgyis megvár, majd jövő héten. Aztán azon gondolkodtam, mi lenne, ha megjelenne mondjuk egy angyal és azt mondaná megnyerem, de annak feltétele, hogy az, akinek segíteni szeretnék, márpedig van ilyen, sőt vannak, sosem tudhatná meg, hogy tőlem kapta a segítséget. Eszembe jutott William Makepeace Thackeray regénye: A hiúság vására, amiben Emilia sok-sok év múltán tudja meg Beckytől, barátnőjétől, hogy elárverezett kedvenc zongoráját nem udvarlója, később férje vásárolta vissza neki, hanem annak barátja, kitartó imádója Dobbin. Ő sosem mondta volna meg. Na, szépen elkalandoztam. Gondoljunk csak bele, hogy valakit boldoggá tettünk, esetleg találkozik velünk nap, mint nap, és nem mondhatjuk, hogy igenis én adtam, tőlem van. Hm… persze, mert szüksége van a hülye egónknak, hogy minél több elismerés, hála, köszönet legyezgesse. Ez is az emberi gyarlóság része. Nehezen bírnám ki, bevallom, nem úgy, mint máskor, amikor perselybe adományozok, vagy segélyvonalat hívok, vagy csomagot állítok össze és a családsegítőbe viszem. Véletlenül bukkantam rá a neten, egy plébánia honlapján az árvízkárosultaknak adakozók listájára, bizony sokan nem írták, hogy honnan, sőt biztos van, aki anonim maradt. Ebben az esetben nekem ez teljesen normális, sőt ez a normális. Nem kell mindig jótett helyébe jót várni, anélkül is lehet.....Fáradt vagyok, már az a ma ott fent tegnap, befejezem, lehet, hogy kicsit kesze-kusza, de azért remélem lejött, amit mondani szerettem volna. :)