Alig volt netem, sőt tegnap abszolút semmi, felhívtam a szolgáltatót, kicsit mérgesen, kijött a szerelő, aranyos, ismerem, áthelyezte a vevőt így most két helyről is érkezik a jel. A lényeg, hogy a "nagy gép" okozta a káoszt, beszedtünk egy cuki vírust, vírus irtás, vagy újra telepítés a megoldás. Szerencsére itt a laptop, ezen sem működött a net, amíg a másik gép be volt dugva, csak a vezeték nélküli, ami persze nem volt beélesítve a szervíz óta, na mindegy, lényeg, hogy megoldódott... Vasárnap Balcsin voltunk, ilyen melegben ott a helyünk, serénykedtünk egy kicsit a nyaralóban, utána fürödtük, valami fantasztikus volt a víz, nem akaródzott igazán hazajönni!
Amiről ma írok, az egy gyönyörű hely:
Setenil de las Bodegas ez a csodálatos község, vagy kisváros Spanyolországban, Andalúzia egyik tartományában, Cádizban (Andalúzia-Európa legdélibb csücske) található, és kb. 3000 lakosa van. Sok szép képet találtam róla a neten, különböző weblapokon kutakodtam utána. Szépsége az eredetisége egy hatalmas hegy szikláiba, és azok alá épült. Az egykoron virágzó pincészetekről kapta a Bodegas nevet. De 1860-ban a szőlőt kiirtotta a filoxéra járvány, olíva és mandula az, ami még igazán ott megterem. A Setenil név a latin septem nihil „hétszer nem” - re utal vissza, amikor a katolikus királyok próbálták visszaszerezni a móroktól. Többet erről nem írok, mert a fordításokat elég nehéz olvasmányos formába hozni. Ma Setenil híres még a finomságairól: kolbász, olívaolaj, méz, lekvár. Vakító fehér házak, összhangban a természettel, nyáron hűs, télen meleg, gyönyörűek, nekem mesebeliek a piros tetőkkel és az olajfaligetekkel övezve a sziklákban és azok tetején.













/Fotók: Google/