Ha megtehetném és kívánhatnék valamit az életemmel kapcsolatban, talán azt kívánnám, hogy legyek keményebb, kevesebb érzelmet.
Már kislánykoromban magamra vettem mások problémáit, mindig megpróbáltam segíteni, volt, hogy felnőtt emberen. Csokit, cukrot osztogattam a szegény gyerekeknek, odaadtam a mesekönyveimet, játékaimat. Tizenöt évesen nekiadtam a télikabátomat egy utcánkban lakó kismamának. A mai napig nem szoktam le arról, hogy mások problémái ne okozzanak nekem gondokat.
Istenem néha mennyire szenvedek, és nem a magam gyártotta gondoktól!
A szeretet, az aggódás néha úgy érzem felőrli az életemet.
Haldoklik a cicám és én lélekben vele haldoklom, hülyére bőgtem már magam, holnap elviszem orvoshoz és kérem az eutanáziát szegénykének. Úgy szeretnék néha kicsit kikapcsolni, kevesebbet aggódni, lazábban élni, de sajnos nem tudom a receptjét!
Hogyan kell csinálni?