2009.06.27. 09:45 | Szerző: -Ani-

A napokban olvastam egy cikket a neten, érdekes volt és engem is erősen meggondolkodtatott. A párkapcsolati magányról volt benne szó.
Szerintem ez a dolog még a szakembereknek is feladja a leckét, ha valaki azért fordul párterapeuta segítségéhez, mert úgy érzi, hogy a másik fél nem figyel rá, vagy legalább is alig kommunikál. Márpedig idővel rájön az ember, hogy egy házasságban is szüksége van az „egyedüllétre”, jó néha magunkban lenni, ettől még nem zavar a másik, nincs vele semmi bajunk. Sok fiatal nő hajlamos félreérteni a dolgot, és kétségbe esik, azt gondolja, hogy „nem szeret már, vagy esetleg van valakije”.
Mi nők, ha a munkából hazamegyünk, vagy ha otthon vagyunk és megérkezik a párunk, szeretjük azonnal „letámadni”, és be nem áll a szánk napestig.
Szegény pasinak ideje sincs kiengedni a szuflát, épp hogy leszámolt a munkahelyi gondokkal, az asszony máris traktálja őt az itthoniakkal, vagy a kivel, mikor, hogyan mi történtekkel.
Persze, hogy a csacsogó nőt megpróbálja egy vállrándítással, vagy egy „Fáradt vagyok, hagyjál békén” kijelentéssel „leállítani”. Szerencsére ez velem még nem történt meg, rettenetesen megsértődnék. Pedig nem szabad!
Egy jó kapcsolat mindkét féltől rengeteg toleranciát igényel, és állati nehéz.
A nők többsége magas fordulatszámon pörög még sokszor a nap végén is, ami nem baj, kell ez a felfokozott energia a családnak. A férfiak inkább lecsendesednek, bölcsen ki kell várni azt a kis időt, amíg ebben a másik légkörben, az otthon nyugalmában „akklimatizálódnak”.
”A férfiak hányavetisége, időnként bicskanyitogató nemtörődömsége valóban utalhat arra, hogy a szó szoros értelmében nincsenek többé jelen a párkapcsolatban.”  
Annyi minden rejtőzhet a háttérben, egyáltalán, már maga az, hogy mennyi munkát vállal, vagy van-e munkája, nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.
Mindenképp szükség van kommunikációra, csak mindennek megvan a maga ideje.
Nem csak pasi szemmel, szerintem is egy élhető kapcsolat szabad mozgásteret hagy a másiknak.
Tegnap táskákat nézegettem, közben a tulajdonosnővel beszélgettem. Általában a férjével ketten vannak az üzletben, de most büszkén mondta, adott neki egy kis munkát, füvet vág a gyerekeknél, utána főzni fog. Megfullad a 24 órás együtt léttől!
Este már nincs miről beszélni, mit meséljen neki, ha folyton együtt vannak, ez a kommunikációs zsákutca.
A másik, a nők hajlamosak „röntgen” alá vetni a párjukat (én mellesleg nem), mi volt az előttük lévő kapcsolatában, mennyi volt stb. kíváncsiság felsőfokon.
Mi a fenének, kit érdekel? Én sem örülnék ha engem ezzel zargatnának, marhaság!
Ahogy marhaság a gondok túlspilázása is, attól még a gond, gond marad, a felesleges szájtépés esetleg ebből kikerekedő vita, meg visszataszító.
Idézek a neten olvasottakból egy részt, amit én is helyénvalónak tartok:

”Ha a társunk igénye időnként az, hogy az egész napos, megfeszített koncentrációt követően a korai '80-as években készült videoklipeket bámuljon üveges szemekkel a Youtube-on, akkor időnként kihagyhatjuk az idegen nyelvű csacsogóklubba való elráncigálását. A legfontosabb, hogy jól olvassunk a jelekből – a kussolás, mint mondottam volt, nem feltétlenül nemtörődömséget vagy gyűlöletet jelent –; ugyanakkor ha tartósan nem kapunk meg semmit abból, amit szeretnénk – mert a végeláthatatlan csöndeket sohasem töri meg egy-egy közös séta vagy színházlátogatás –, akkor gondolkozzunk el azon, hogy a közös szótár ránk eső részét vajon mi magunk írjuk-e még. Hogy nem volna-e itt az idő számos meddő próbálkozás után olyasvalakivel továbbállni, akivel tolmács nélkül is gördülékenyek a mindennapok.”   


 

A bejegyzés trackback címe:

https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr331211455

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása