Filmnézésről írtam előző bejegyzésemben, szombaton és vasárnap A jó pápa címmel láttam egy filmet XXIII. János életéről. Többször bőgtem filmnézés közben.
Gyönyörű, megindító történet egy olyan emberről, akit mi a politikai elkötelezettségeink miatt sokáig nem ismerhettünk meg.
Nem hiába avatták szentté, csodálatos ember volt..... érdemes utánanézni, olvasni róla, de mindenkinek ajánlom a filmet!
Az év vége felé közeledünk, ez sokunkat ihlet arra, hogy visszatekintsünk a jóra és a rosszra. Nem mondom azt, hogy feledkezzünk meg a rosszról de tegyük túl magunk rajta!
Ha még van rá lehetőségünk, próbáljuk meg kesze-kusza dolgainkat rendbe tenni, kapcsolatainkat rendezni..... talán ez a legnehezebb.
Az én szívem-lelkem sokkal könnyebbé válik, ha szilveszter éjszakán a szeretet könnyei potyognak az arcomon, és úgy zárok le egy évet, hogy nem az ellenségeimet számolom.
Sajnos a rokonságunkat nem mi választjuk meg, de a barátainkat igen!
Azt írtam nemrég, hogy egy szülőnek a legszebb karácsonyi ajándék ha a gyermeke élete "sínen van". Igen, és csodálatos dolog tudni azt, hogy jó barátok veszik körül, főleg ha a gyerek "látószögön" kívül van.
Ezért én így év végén szeretettel gondolok azokra az emberekre, akik egész évben Tóni mellett voltak és segítették, szeretettel vették körül őt:
Zsótira, az apukájára, Takira, Busára, Pankeeyre, Mayerre, Julira.... és még vannak akiknek hirtelen nem jut eszembe a nevük....
Áldja meg az Isten őket és a legjobbakat kívánom nekik!
Annyi negatívummal találkozunk mostanság a jövőt tekintve. Még a televízióban is felmérést végeztek, mit jósolunk a jövőre nézve, nehezebb lesz vagy könnyebb az év.
Elkeserítő, hogy majdnem 90% a nehezebbre voksolt.
Miért kell így kezdeni az évet? Miért nem lehet reménykedve?
Talán sokkal jobb lenne, ha kicsit több bizalommal fognánk neki!
Én reménykedve, bízva a jóban gondolok rá!
Szerintem ne fessük az ördögöt a falra!