2008.08.29. 13:17 | Szerző: -Ani-

A bőséges reggeli elfogyasztása után, Chantal és Philip elbúcsúztak Mammától, Manerbába mentek, ahol már várta őket a hajó és a nyugdíjas kapitány.
A hajócska már messziről világított az új festéssel, az erős júniusi napfényben. Európa északi partjain használt egyárbocú, elől élesre, hátul gömbölydedre épített öblös fenékkel. Vitorlázatja egy nagy ágvitorla, ág-oromvitorla és két v. három ormányvitorla, mely utóbbiak a ki- és betolható hosszú ormányárboccal feszíttetnek ki.
A papa annakidején a vámügyelőktől vásárolta meg és alakította át, sok- sok éven keresztül. Mindig büszke volt művére. „Mert azok a mai díszhajók a nagy fenét sem érnek, mondogatta sűrűn. Ez a hajó, éles széllel igen gyorsan fut, és kitűnő kormányképességgel bír, igazi gyorsvitorlás.”
Az idős kapitány segített a taxiból átpakolni a csomagokat, a hajó aljába, közben mesélt, mutogatott miket csinált rajta.
- Mindent elkészítettem  Philip, ahogy meghagytad, élelmiszert és italokat elhozattam, a kárpitot felfrissítettem, takarítani Sophia volt, aki mindig szokott,  azt hiszem, minden rendben van. Jó pihenést kívánok! –mosolygott, miközben cinkosan meglökte Philip vállát és kacsintott. Kezet csókolt Chantalnak, felült a kis mopedre, ami a parton várakozott és kikacsázott vele a mólóról.
- Ma még nem szedjük fel a horgonyt, kicsit bóklászunk a parton és megvacsorázunk Antoniónál. - mondta Philip hangjában gyermeki rajongással.
Kibontott egy behűtött pezsgőt, töltött mindkettőjüknek és felment a hajóban gyönyörködni. Addig Chantal gondosan bepakolta ruháikat a mahagóni borítású beépített szekrényekbe, kinyitogatta a konyha falába rejtőző szekrénykéket, és leellenőrizte azok tartalmát.
Megelégedéssel ült le a kis sarok garnitúrára, és kortyolgatta italát, majd könnyű ruhácskát kapva magára, egy fürdőtáskába bedobálta fürdőruháikat, törölközőket, hóna alá csapott két gyékényt és csatlakozott a férfihoz. Végigsétáltak a dokkon, megcsodálták a többi hajót, elmentek egy kis öbölbe, amit nem sokan ismertek, ezért rajtuk kívül csak néhányan fürödtek. Önfeledt fröcskölés, hancúrozás után feküdtek a gyékényen, a férfi nagy, barna, szomorú szemekkel nézte a csukott szemmel heverő asszonyt, és lelkében valami el nem mondható, fájdalmat érzett.
Este kényelmesen ücsörögtek Antoniónál, a kis vendéglőben, az körülzsongta őket az olasz vendéglősök kicsit tolakodó, de természetes modorával, jobbnál jobb étkeket kínált számukra, és közben be nem állt a szája.
- Remélem Sophia munkájával elégedettek voltak?
Sophia az unokahúga, aki jó pár évvel ezelőtt kivetette a hálóját Philipre, nem sikerült neki, azóta a női büszkesége tiltakozik a személyes kontaktus ellen, sőt utálja, de az alkalmi munka jól jön neki.
Antonio minderről úgy tesz, hogy nem tudja, de titkon restelkedik miatta. Ezért hát, amikor a házaspár megjelenik, mindenből a legjobbat kínálja, amit személyesen szolgál fel nekik.
- Jobb lenne, ha még egy-két napig a kikötőben vesztegelnének, láttam az előrejelzéseket, hisz van itt minden, ráérnek később kihajózni. – fontoskodott aggódva.
- Nem tesz semmit, majd meglátom, öreg hajós vagyok én már. – válaszolt Philip az aggodalmakra.
- De az északi hegyekből fújó  Tramontana,  nem viccel, most sokkal erősebb, mint máskor. A szörfösöktől hallottam, holnap olyan hullámok lesznek, amilyenek még sosem voltak!
- Én jól érzem itt magam, nem tudom, miért kell kihívni a sorsot magunk ellen! –fontoskodott az asszony is.
Sokáig élvezték a kis parti vendéglő vidám forgatagát, és talán picit be is csíptek.
Nevetgélve mentek vissza a hajóra, ahol még kibontottak egy jó fajta bort, melynek hatására úgy zuhantak az ágyba, mint egy tök és másnap tizenegyig fel sem ébredtek.
folyt. köv.



A bejegyzés trackback címe:

http://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr682842306

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.