2008.08.26. 08:00 | Szerző: -Ani-

A kora reggeli napsugár beszökött az öreg zsalugáter szétszáradt résein keresztül.
Az ablak előtt lévő jázmin bokor leveleit fújdogáló szél és a fény játéka cirógatta az alvó asszony szemhéját. Mielőtt az óra megszólalt volna, lassan kinyitotta pilláit, álmosan rápislogott az óra számlapjára, még belefúrta arcát szaténba bújtatott, kellemesen, hűvös párnájába.
Már nem tudott aludni, de az álma még mindig fogva tartotta. Az álom kéjes, fényes képei hamar elillantak, átrohant agyán a valóság rideg ténye, ujjaival óvatosan lenyomta az órát, és kikászálódott az ágyból.
Philip már nincs itthon, Veronique szobája előtt megállt, tétován hallgatózott, zene szűrődött ki, tehát fenn van, azért benyitok, gondolta, de ezt elvetve, a konyha felé vette az irányt.
Mindenhol rend és tisztaság, csak Philip kávés bögréje árválkodott az ebédlőasztalon.
Bedugta a vízforralót, kivett egy tea filtert a szekrényből, és bögréjébe tette. Puha köntösét fázósan húzta össze magán, lekuporodott az asztalhoz egy magas támlás székre és várta, hogy a filter tartalma mind jobban kioldódjon a forró vízben. A vörös színű, széna illatú, Rooibos tea kortyolgatása közben, szabadság előtti teendőire gondolt.
Kis fehérnemű boltját Veronique igazgatja majd, elég nagylány, az egyetemen úgyis szünet van. Tűnődését a lány temperamentumos csapkodása szakította félbe.
- Mondtam már, hogy ne ezt a zsíros tejet vedd meg, akkora leszek a kakaótól, mint egy ház! – csapta be a hűtőszekrény ajtaját.
–Most kénytelen leszek teát inni, de sietnem kell, ha el akarok menni a barátaimmal ebből a szürke porfészekből. Mindjárt itt lesznek! – mondta durcásan és már a fürdőszobában csobogott a víz.
Chantal rosszallóan nézett utána. "Tiszta nagyanyja! Tereza örök elégedetlenkedő, a dél olasz asszonyok perlekedő stílusa van benne." –gondolta, amit hangosan majdnem ki is mondott.
Gondolataiban rögtön megjelent a talján nő, szikkadt, barna teste, ősz haja, szigorú fekete tekintete.
"Huszonöt évvel ezelőtt is már így nézett ki, amikor Philip a gyönyörű szemű, végzős egyetemista bemutatta neki. Philip francia apjára ütött leginkább, bár ahogy öregszik mind több van az anyjából is belőle." –ettől mosoly ült ki az arcára.
Közben megkent egy pirítóst, Veronique-nak az illatos tea mellé, amit Earl Grey-ből készített és egy pár csepp mézet is tett bele, mert a lány így szerette. Amaz kiviharzott a fürdőből és már tip-top felöltözve, egy nagyobbacska táskát vállára vetve, kihörpintette a teát, összehajtotta a pirítóst és már vágtatott is ki a ház előtt megálló kocsi, dudálásának hangjára. Anyja féltő szavait meg sem hallotta.
Chantal bepakolta a bögréket a mosogatógépbe, kivett egy-két dolgot a fagyasztóból, belenézett a hűtőszekrénybe és tusolni ment.
Jól esett a meleg víz lágy érintése, lassan csobogott a nyakától lefelé, kerek mellein, melyek megtörték a víz útját, csordogált a hasára, és vitte a tusfürdő habját a bokájáig. Jan Paul járt az eszében, törölközés közben, maga előtt látta a huncut tekintetét, ahogy ilyenkor bámulni szokott.
Akkor is úgy nézett, amikor pár évvel ezelőtt betért a boltba, fehérneműt vásárolni a barátnőjének. Két tenyerét behomorítva magyarázta a melltartó méretét, majd Chantal mellein elidőzve tekintetével, jelezte pont, akkora kell…
Kifésülte szőke haját, feltűzte egy laza kontyba, tudta ez nagyon jól áll neki, kiemeli karcsú nyakát, egy kevés púder, kicsi rúzs. Belebújtatta karcsú testét egy finom, leheletkönnyű ruhácskába, perceket időzött a cipős polc előtt, mire kiválasztotta a kis elől nyitott, hátul zárt, magas sarkú, párduc mintást közülük.
–Kész! Mehetünk! Limoges polgárai bámuljatok! –motyogta magában és mosolygott, indulásra készen.
A kis, piros Renault ügyesen befarolt az üzlet előtti fa árnyékába, gazdája learatta a pék, kackiás bajsza alóli mosolyát, a hentes elismerő pillantásait a kiszálló sofőrnek, ami leginkább a lábainak szólt, és az utcán közlekedő házaspár, idősödő férfiegyede is fontoskodva sietett segíteni a roló felhúzásában, amit neje neheztelő mosolya kísért.
Délelőtt Monique csámpázott be a boltba, szó szerint, feldúlva, mert kitört a szandálja sarka és hosszú percekig szidta a gyártókat, miközben idegesen lökdöste a vállfákon levő fürdőruhákat, egyet-egyet magához emelve, amíg Chantal egy papuccsal tért vissza a raktárból.
- Idén is a Garda-tóhoz mentek? Anyósodat is meglátogatjátok? Philip már várja mi?
- halmozta a kérdéseket, levegővétel nélkül.
- Igen, nem, talán…- voltak Chantal szűkszavú válaszai a kérdésáradatra.
- Csak le ne csapják a kezedről! Még mindig jó pasi! L’amour minden mennyiségben, feléleszthetitek kettesben újra. – mosolyodott el kajánul.
- Megkopott szerelem…- legyintett Chantal unottan.
- Ej, tudom én mi jár az eszedben! Jean Paul, a csábos vigyorával, elképesztően jó testével, csak meg ne tudja a te olaszod!
- Ugyan menj már! És ha megtudja, na mi lesz akkor! – válaszolt Chantal kicsit sértődötten.
- Láttunk mi már ilyet, de most már mennem kell, papucsot visszahozom, remélem indulás előtt, találkozunk még. Adieu, puszi! - és ahogy jött, úgy viharzott is ki Monique a boltból.
Chantal telefonjáért nyúlt, bepötyögte a számokat, amiket már álmából felébresztve is betéve tudott. Kicsöngött és egyszer csak megszólalt, az a gyönyörű bariton, amitől még így a távolból is, kirázta a hideg.
- Szervusz kedvesem! Végre, reggel óta várom a hívásodat. Annyira hiányzol!- búgta a férfi a vonal túloldalán.
Egy idős hölgy lépett be az üzletbe, Chantal kedves mozdulattal jelezte, hogy nyugodtan nézelődjön, rögtön befejezi a telefonálást.
- Szerelmem, nem beszélhetek, a szokott helyen ötkor, je’taimes mon chérie! –és letette a telefont a pultra.
folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

http://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr42633063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2009.05.14. 00:19:30

Egész jó, hangulatos írás. bár nekem egy iciri-picirit szirupos. De ez szubjektív.

kéttojásos 2013.04.26. 14:03:38

Szerintem meg épp ez a "picit" teszi nőiessé, ami olyan képet hangulatot mutat amit csak a nők jelenléte képes elénk varázsolni. Jól adja azt az "idilli" képet elénk ami a szándéka. Nekem tetszett. :)