Esős hétvége lévén,volt időm újságot olvasni,érdekes dolgokat találtam:
"Ezt írtuk...
1968.
Míg nem is olyan régen a twist hozta lázba a fiatalokat - és gerjesztette haragra az idősebbeket-, ma már egyetértésben vallják: a twist idejétmúlt tánc. Ma leginkább a rocki különféle változatait járják, lábcifrázással, rugózással, és erre azt mondják: evribadiznak. Holott az evribadi nem tánc, hanem félreértés: a külföldi zenészek időnként bele-belekiabálnak a számba, hogy mondjuk:"evribadi tviszt", vagy "evribadi rakendroll", ami azonban azt jelenti, hogy everybody (vagyis, magyarul: mindenki) tviszteljen vagyrockizzon...Tehát evribadizni nem lehet......" (Sz.F.)
Édes! Annyira tetszett! Egy másik újság szintén beszámol a 60-as, 70-es időkről, érdekes mert a 70-es évekre helyezi a bevásárló turizmust. Bár gyerek voltam de nem emlékszem ilyenre, a hetvenes évek vége felé kezdődött....Szerintem. Tény és való már lehetett kapni, sőt középiskolás révén, én is így tettem szert: eredeti farmerra, "Nyugat-németből" Fa szappanra, almaszappan, habfürdők stb. Amíg a trafikok árulhattak már: Marlborot stb.-t, addig a Móricz Zsigmond körtéren, kis bungi trafikban, pult alól vásároltam a "menőzéshez": Eve cigarettát, és társait. Akkor jött be hozzánk a "nájlon" is, ahogy azt az újság írta: " már világszerte lefutott, a könnyűipar elfuserált konstrukciója". Ej, de szép idők is voltak azok.....
Egy főiskolás lányról is olvastam. Le a kalappal előtte! Fél évet töltött a világ egyik legszegényebb országában, az afrikai Malawiban. Rettenetes szegénység és "sötétség", uralkodik ott. Nélkülözés, malária, HIV. Az asszonyok hátukra kötött gyermekeikkel kapálnak, a gyerekek nem ismerik a labdát....csak állnak és nem nyúlnak érte ha feléjük repül, nem tudják a ceruzával mit kezdjenek. Ráadásul uralkodik náluk egy tévhit, ha HIV fertőzött férfi egy szűzlánnyal közösül, ki gyógyul a betegségéből. (Szemét disznók! Tenni kéne ellene!) Sok szörnyű dolgot látott ez a lány és mégis vissza vágyik.....
Sokszor gondoltam én is arra, hogy szívesen vállalnék Afrikában misszionárius, szociális munkát. Családom van, nem tehetem! Iszonyú kényes vagyok a higiéniára, értve ebben a személyi és környezetit is. A legelegánsabb szállodában is törölközőt teszek a párnámra, mert hiába a tiszta huzat, nem tudom álomra hajtani a fejem olyan párnán, amin más aludt. Kórházba párnát is viszek. Ennek ellenére segítenék, minden erőmmel! És tökön rúgnék minden palit aki szűzlánnyal akar gyógyulni!!!!! ( Tóni fiam azt mondta: Az ilyen országokban azt kéne elterjeszteni, ha levágják a farkát, akkor gyógyul meg az illető.)
A bejegyzés trackback címe:
https://szerintem.blog.hu/api/trackback/id/tr10508176
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zoltan1 · http://www.ferfivilag.freeblog.hu 2009.05.19. 22:07:57
Hé, tessék megértőbbnek lenni a pasikkal! Valószínű nem rosszat akar a lánynak, hanem szimplán gyógyulni. Lehet, nem is sejti, hogy átadja a kórt. Viszont a felvilágosítás, az tényleg kéne. Másik ilyen a lányok körülmetélése. A hideg is kiráz tőle. Na ez ellen szívesen tennék!
Egyébként én is szívesen lennék misszionárius, és egyenlőre én sme tehetem. De majd ha a gyerekek felnőttek, és bírom egészségileg! Szerintem neked már nem lehet olyan sok hátra, és repülnek a fiókák!
Aztán mehetsz, ahova akarsz. Nekem még hosszú idő, és mivel későn vállaltunk gyereket (30 voltunk mindketten az elsőnél) későn is lesznek felnőttek. kb 55 leszek, mikor esetleg ténylegesen tehetek valamit az álmaimért.
Én az Örömvárost olvastam. Eg ybengáliparaszt és eg yfrancia misszionárius története, akik Calcuttába mennek. az egyik leszegényedik, a másik szolgálni. Tök jó könyv, megtörtént eseteket mesél el. Sokáig gondolkodtam anno, hogy Teréz anya rendjébe belépjek, de a nőtlenséget nem bírtam volna, inkább családom lett. De a reményt nem adom fel, egyszer még fogok segíteni ott, ahol nagy a nyomor.
Addig i slehet itt, Mo-n és pl Erdélyben segíteni, imával vagy segélyszervezeteken keresztül.
Na, ennyi.
Egyébként én is szívesen lennék misszionárius, és egyenlőre én sme tehetem. De majd ha a gyerekek felnőttek, és bírom egészségileg! Szerintem neked már nem lehet olyan sok hátra, és repülnek a fiókák!
Aztán mehetsz, ahova akarsz. Nekem még hosszú idő, és mivel későn vállaltunk gyereket (30 voltunk mindketten az elsőnél) későn is lesznek felnőttek. kb 55 leszek, mikor esetleg ténylegesen tehetek valamit az álmaimért.
Én az Örömvárost olvastam. Eg ybengáliparaszt és eg yfrancia misszionárius története, akik Calcuttába mennek. az egyik leszegényedik, a másik szolgálni. Tök jó könyv, megtörtént eseteket mesél el. Sokáig gondolkodtam anno, hogy Teréz anya rendjébe belépjek, de a nőtlenséget nem bírtam volna, inkább családom lett. De a reményt nem adom fel, egyszer még fogok segíteni ott, ahol nagy a nyomor.
Addig i slehet itt, Mo-n és pl Erdélyben segíteni, imával vagy segélyszervezeteken keresztül.
Na, ennyi.
