Tegnap farsangi bált rendezett az iskola a gyermekeinknek. Művelődési otthonban tartotta az egész felső tagozat. A gyerkőcök szédületesen jó, viccekben bővelkedő, színes, zenés darabokkal készültek. Az én fiam is szerepelt, öreg királyt alakított melyhez egy kiszuperált estélyi ruhából készítettem palástot, szőrme stólával. A koronát némi kis kézügyességgel, egy elszakadt nyakláncból, ragasztópisztollyal ráragasztott gyöngyökkel, arany tempera, a palást anyaga stb. csináltam meg.Minden jól alakult, de amikor megszólalt a zene…,”disco” a gyerekeknek, egy világ dőlt össze bennünk!  Szeretem a mai, friss zenét és képben is vagyok, mindenevő nekem jöhet az Eminem stb. csak mulatós, lakodalmas rock nem, és az egész családom így van vele. Nelly Furtado, Justin Timberlake helyett volt: hej bicikli, piros bicikli, az aj jaj feketevonat, igazi tirpákosban nyomva stb. Szenvedtek a gyerekek, akik táncoltak rá, azok sem élvezeték, mi a férjemmel egyenesen utáltuk. Bezzeg a mi időnkben!! Igen akkor nem volt lakodalmas rock, de volt magyar nóta, Sebő együttes mégsem nyomták se karneválon, semmilyen fiataloknak rendezett bulin. Gyerekként apám megszerettette velem a komolyzenét, a sanzonokat és persze a Beatlest. Én hazavittem a Pink Floyd: The wall-ját, Jean Michell Jarre: Oxigen-jét és azt ő kedvelte meg. Ezek mind zenei értékek és azok is amiket a mai fiatalok alkotnak, de ebbe nem tartozik a lagzis muzsika. Az legyen mindenki magánügye ha azt hallgatja, egészségére! Miért kell a fiatalokat butítani vele, hisz a kaki műfaj úgyis eléri ha fogékony rá.
Példát kéne mutatni e téren is, most nem vették volna zokon, a minőségi, jó zenéket. Megszívlelendő, a gyerekek önálló egyéniségek, kicsi felnőttek, megvan mindenről az ő kis véleményük, amit nem szabad elnyomni, bizony megkérdezhették volna, hogy mit szeretnének nem a lakodalmas rock lett volna a válasz. Szerintem.